Rawmatik - Szeptember km. Deego

Verze1:

Én vagyok a megtestesült természet/
Harmóniában a sötéttel, a fénnyel/
A lelkem amihez senki nem ér el/
Hisz magam is küzdök magamban a léttel/
Egy talány hogy mire a gondolat elér/
Csak a magány marad, ami a szívedig felér/
Aki használtnak érez egy újabbra cserél/
Aztán imákat mormol egy szebb reggelért/
A szavaim ritmusát a lépésem adja/
Ha kiszáradsz belül a lelked itatja/
Úgy nem lenne kérdés ha más nem vitatja/
Rajtad kívül azt, hogy az érzést mi adja/
A megfoghatatlan megfoghatóvá válik/
Ha a gondolat szavakká alakul a szádig/
Én vagyok aki vagyok a fejtől a lábig/
A világ egy virág bimbótól a szárig/

Refrén:

Hullnak a fákról a levelek/
Kitárom a számat elfújom a szemetet/
Mit vársz? Ha bezárod a szemedet/
Én magammal viszlek ha kitárod a kezedet/
Hullnak a fákról a levelek/
Kitárom a számat elfújom a szemetet/
Mit látsz? Ha bezárod a szemedet/
Én magammal viszlek ha kitárod a kezedet/

Verze2:

Én vagyok a szél ami szétfújja a szemetet/
Én vagyok ki a képedhez adja a keretet/
Én süvítve járom az utcát a tereket/
Úgy játszom az orkánt mint színész a szerepet/
Én szólok hozzád hogyha messzire sodródsz/
Én vagyok a hajléktalannak a pokróc/
Ha sejt vagy miattam többfelé osztódsz/
Én méhe te virág a szárnyamtól porzódsz/
A lépésed nyoma, hova nem érsz oda/
A négy fal a kezem, a testem a szoba/
Mi bezár és átmelegít akár egy kályha/
De nyirkos és sötét akár csak egy zárka/
Amíg csak élek én adok/
Mert ha félek nem élek a magányba halok/
Ha kérdeznéd tőlem, nem érted hol lakom/
Én a székem a szíved pitvarában hagyom/

Refrén

Felvétel: Bunker